A kutyáknak a (végbél) nyálkahártyájában  bűzmirigyek helyezkednek el. Ezek olyan faggyú- és illatmirigyek, amelyek váladékukat a végbélbe ürítik. Az ember számára rendkívül kellemetlen szagú váladék arra szolgál, hogy a kutya ürülékét a jellegzetes illattal megjelölje. Normális körülmények között a belek ürítésekor a szilárd ürülék kimasszírozza a váladékot a végbélből.
A farok csóválása is hasonló hatással jár: a bűzanyag kimasszírozásával. A farok mozgatása közben a kutya egy "illatfelhőt" bocsát ki, amellyel a másik fél számára a saját egyéni szagjelét közli. Ilyenkor persze csak kismértékben kerül a váladék kibocsátásra, amelyet az ember még nem képes megérezni. Ha azonban a végbél tasakja eldugul, a váladék felgyülemlik és gyulladás alakul ki, mely erőteljes viszketést okoz az állatnak. Emiatt a kutya a végbéltájékát a földhöz szorítva csúszkál ide-oda (szánkázik), sőt akár a végbél körüli szőrrészt is kirághatja. Súlyos gyulladás esetén a bélsárürítés nehézzé, sőt fájdalmassá válik, olyannyira, hogy székrekedés alakulhat ki. Amennyiben ilyen tüneteket észlel, vigye el kutyáját állatorvoshoz, aki a mirigyek kinyomásával eltávolítja az igen bűzös, pangó váladékot. Hogy elkerüljük a váladék felgyülemlését, legalább évente kétszer nyomassuk ki kutyánk bűzmirigyét. Amennyiben a gyulladt mirigyek időközönkénti kinyomása elmarad, akkor műtét válhat szükségessé, melyet az állatorvos végez el.