Szopornyica (distemper):
A szopornyica gyakran halálos kimenetelű betegség, mely a kutyában hevenyen lezajló, néha azonban elhúzódó, lázas betegsége, amely főként a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, valamint idegrendszeri és ritkábban bőrkiütéses tünetekben nyilvánul meg.
Előfordulás:	A betegség Európában már a XVIII. második fele óta ismert. A betegség világszerte, így nálunk is gyakran előfordul, a kutyák többsége egy éves kora előtt találkozik a vírussal.
Járványtan:	A betegség terjesztésében a fertőzött kutyának van döntő szerepe, amely már a lappangási idő alatt ürítheti a vírust különféle váladékaival, elsősorban az orrváladékkal és a vizelettel. A fertőzés közvetlen érintkezéssel vagy takarmány, ivóvíz, eszközök közvetítésével terjed. Városi településeken a sűrű érintkezési lehetőségek miatt a kutyák fiatalabb korban fertőződnek. A betegség egyes vidékeken 3-4 évenként kifejezett járványokat okoz.
Kórfejlődés:	A szájon át vagy belégzéssel felvett vírus a torok tájéki nyirokszövetekben szaporodik el, majd a véráramba jut. A vérben a vírus macrophagokban található meg, és ezzel elárasztja az egész szervezetet. A viraemiával (vírus szaporodása a vérben) kezdődő lázas szakaszban, amely többnyire 4-7 napig tart, a vírus főként a lép, a csontvelő és a nyirokcsomók szöveteiben szaporodik el.
Tünetek:	A lappangási idő többnyire 3-7 nap. A heveny szakaszban magas láz kedvetlenség, levertség, étvágytalanság, hányás, hasmenés. Később tüdőgyulladás, orrból és szemből folyó sárgás ragadós váladék, melyet idegrendszeri zavarok követnek. Ritkán, a nagyon érzékeny kutyákon, a betegség túlheveny alakját észlelhetjük, amikor a lázas és levert kutyák 1-2 nap alatt elhullanak.
Megelőzés:	A betegség megelőzésének útja a kutyák rendszeres, preventív célú vakcinázása. Erre a célra élő törzset tartalmazó oltóanyagok vannak forgalomban.
Parvovírusos bélgyulladás:
Főleg a fiatal kutyák lázas általános tünetekkel, erőteljes hányással, véres hasmenéssel, kölyökkutyában esetenként szívizomgyulladással járó magas elhalálozási arányú betegsége.
Előfordulás:	Mindenütt előfordul, a kutyák egyik igen gyakori betegsége. Egy éves korukig a kutyák többsége szeropozitívvá (védetté) válik, akár fertőződés, akár pedig vakcinázás eredményeként.
Kóroktan:	A betegséget a 2-es szerotípusú kutya-parvovírus (CPV-2) okozza.
Járványtan:	A beteg kutyák hasmenésükkel és hányásukkal nagy mennyiségben ürítik a vírust, amely nagyfokú ragályozó, és ellenálló képessége miatt, valamint a kutyák szabad mozgása következtében gyors terjedésre hajlamos járványokat okoz. A vírus a fertőződést követő 3-4 nap múlva kezd a bélsárral ürülni, maximumát a klinikai tünetek tetőfokán, a fertőzés utáni 6-8. napon éri el, majd a vírusürítés többnyire 2-3 hét múlva megszűnik.
Kórfejlődés:	A szájon át felvett vírus elsődlegesen a torok nyirokszöveteiben szaporodik el, majd a véráramba jut. A vérárammal való szóródást követően a vírus elsősorban a bélnyálkahártya hámsejtjeiben, a nyiroksejtekben és kölyökkutyákban a szívizomsejtekben is szaporodik. A viraemia 1-7 napig tart. A vírus a viraemiát követő 2. naptól gyakorlatilag minden szervben, szövetben megtalálható.
Tünetek:	A betegség lappangási ideje többnyire 2-4 nap, és legtöbbször heveny bélgyulladás kórképében zajlik le. A betegek többnyire hőemelkedés mellett bágyadtak, étvágytalanok, majd 1-2 nap múlva ismétlődő hányás és súlyos hasmenés, olykor bélelőesés jelentkezik. A kutyák elesettek, nehezen késztethetők mozgásra.
Megelőzés:	A betegség megelőzésére élő vagy inaktivált (elölt) kutyaparvovírust tartalmazó vakcinák egyaránt forgalomban vannak. Az élő vakcinák előnye, hogy alkalmazásuk után az ellenanyagok a vérsavóban már az 5. napon megjelennek, a 7. naptól pedig védettség alakul ki.
Coronavírusos bélgyulladás:
A kutya coronavírusa főleg fiatal kutyákban okoz hasmenést és hányást, de ritkán felnőtt kutyák is megbetegedhetnek. A megbetegedés súlyosságát befolyásolja a kutya életkora, valamint az, hogy fertőződött-e bélférgekkel, és ha igen, mennyire. A korán elkezdett tüneti kezelés (folyadékpótlás, hasmenés és hányás csillapítása) esetén van remény a kutya felgyógyulására.
Tünetek:	Tünetei sok esetben nagyon hasonlítanak a parvovírusos megbetegedés tüneteihez. A betegek étvágytalanok, vízszerű hasmenésük van, mely időnként véres is lehet,  gyakran hánynak. Köyökkutyákban a hasmenés rövid idő alatt kiszáradáshoz vezethet.
Megelőzés:	A megelőzés céljára inaktivált coronavírust tartalmazó vakcina és kombinált oltóanyagok is ren-delkezésre állnak, amelyek utóbbiak egyéb antigének mellett coronavírust is tartalmaznak. Ezekkel a vakcinákkal a 3 hónaposnál idősebb kutyák kétszer egymás utáni vakcinázásával egy évig tartó védettség érhető el. A kölyökkutyákat a maternális immunitás (anyai szervezet által átruházott védettség) lejártakor, 6-12 hetes kor között javasolják oltani.
Fertőző májgyulladás(Rubath-kór):
Ez a betegség nem azonos az emberi hepatitisszel. Enyhe lázzal, köhögéssel, a felső légutak hurutjával járó fertőző betegség, amelyet az 1-es szerotípusú kutya-adenovírus (CAV-1) idéz elő. A betegség világszerte előfordul, klinikai tünetekkel járó formában azonban többnyire csak fiatal, még nem immunis kutyákban látjuk.
Előfordulás:	A betegség világszerte előfordul, nálunk is régóta ismert. A szerológiai vizsgálatok tanúsága szerint a kutyák jelentős része észrevétlentül vészeli át a fertőzést. A kiterjedt vakcinázás miatt manapság a betegség klinikai tünetekkel járó formája ritkábbá vált.
Járványtan:	A beteg állatok minden váladékukkal, de főleg vizeletükkel ürítik a vírust. A gyógyult és a fertőzésen tünet-mentesen átesett állatok is 4-6 hónapig vírushordozók maradhatnak. A fertőzés a kutyák közvetlen érintkezésével, a nyál és a vizelet útján, de a táplálék, ivóvíz és ragályfogó tárgyak közvetítésével is terjed. A 3 hónapos és 1 éves kor közötti kutyák különösen érzékenyek.
Kórfejlődés:	A fertőződés szájon át megy végbe. A vírus a garatüregben és a környéki nyirokcsomókban szaporodik el, majd néhány nap múlva rövid ideig tartó viraemia alakul ki. A vírus károsítja a nyiroksejteket, a vérerek endothelsejtjeit, a májat, a veséket és a szemet, de alkalmanként bejut az agyvelőbe is.
Tünetek:	A lappangási idő általában 2-5 nap. Kutyában a kórkép igen változatos lehet. Előfordul tünetmentes átvészelés, de 1-2 nap alatt elhullással végződő túlheveny, 3-5 napig tartó heveny vagy 6-14 napra elhúzódó félheveny lezajlást is megállapítottak. Heveny esetekben magas láz, véres hasmenés és hányás mellett a száj nyálkahártyáján apró, pontszerű bevérzések jelentkeznek, majd kialakul a sárgaság. A tüneteket kísérhetik még erős hasi fájdalmak és fényérzékenység is.
Megelőzés:	A betegség megelőzésére élő vagy inaktivált CAV-1-est, valamint élő CAV-2-est tartalmazó vakcinák egyaránt forgalomban vannak, rendszerint különféle egyéb vírusokat is tartalmazó kombinált vakcinák formájában.
Leptospirosis:
A kutyák leptospirosisa világszerte előfordul. Előidézésében főként a L. canicola és a L. icterohaemorrhagiae játszik szerepet.
Előfordulás:	A betegség világszerte előfordul, nálunk is régóta ismert. A szerológiai vizsgálatok tanúsága szerint a kutyák jelentős része észrevétlentül vészeli át a fertőzést. A kiterjedt vakcinázás miatt manapság a betegség klinikai tünetekkel járó formája ritkábbá vált.
Kórfejlődés:	A kutyák fertőzött vizeletükkel terjesztik, a baktérium a  szájon át, sérült bőrfelületen, nyálkahártyán, esetleg táplálék közvetítésével kerülhet a szervezetbe. A leptospirák aktív mozgásuk következtében gyorsan bejutnak a véráramba, majd szétszóródnak megtelepszenek a különféle szervekben. A fertőződést követő 4-10. nap között a leptospirák tömegesen jelen vannak a különféle szervekben.
Tünetek:	Lappangási idő 7-19 nap. A fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad. Fiatal kutyáknál étvágytalanságot, lázat és sárgaságot okoz. Az 1-2 napos magas láz után a nyálkahártya, a has alja, a combok belső fele sárgás színű lesz, a vizelet barnás, a hastájék fájdalmas. Idősebb kutyáknál idült megbetegedés esetén vesegyulladás, gyakori hányás, hasmenés jelentkezik. Veséjük tájéka nyomásra érzékeny, általában felpuposítják a hátukat. A lehelet bűzös, a nyelv felfekéjesedik.  Klinikai tünetekkel járó, heveny leptospirosis többnyire 1-2 évnél fiatalabb kutyákban fordul elő, míg felnőttekben a betegség idült formája jelenik meg. Az ilyen tünetekben megbetegedő kutyák nagy része 1-2 héten belül elhullik, ezért azonnali kezelést igényel!
Megelőzés:	A megelőzés legfontosabb módja a vakcinázás. Erre a célra elölt L. canicolát és a L. icterohaemorrhagiaet, valamint különböző élő vagy elölt vírusokat is tartalmazó, kombinált oltóanyagok állnak rendelkezésre.
Veszettség (rabies, lyssa):
A veszettség heveny, ritka kivételtől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta agy- és gerincvelőgyulladásban megnyilvánuló betegség, amely az állatokban és emberben egyaránt előfordul.
Előfordulás:	A veszettség világszerte, minden kontinensen előfordul. A betegséget a Lyssavirus genusba tartozó veszettségvírus idézi elő.
Járványtan:	A veszettség vírusát a beteg állatok főleg a nyálukkal ürítik. A veszettség elsősorban a húsevők marása útján terjed. Egyéb váladékok is tartalmazhatnak vírust.
Kórfejlődés:	Az esetek túlnyomó többségében a vírus harapás útján, nyállal jut a szövetekbe, ahol először az izomsejtekben mutatható ki, azonban nagyobb tömegben csak az idegsejtekben szaporodik el.
Tünetek:	A lappangási idő a fertőzéskor bejutott vírus mennyiségétől, a fertőződés helyének a központi idegrendszertől való távolságától és a fertőzőt állat életkorától függően igen tág határok között változik. Fiatal állatokban és a központi idegrendszerhez közel fekvő marási hely esetén a lappangási idő rövidebb. Az esetek mintegy 3/4-ében a lappangási idő 2-8 hét. Kutyák közül a lakásban tartott és idomított állatokban gyakori a csendes veszettség: a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át, ez utóbbira az állkapocs lógása, nyálzás, réveteg tekintet, kancsalság és a víziszony a jellemző. Ez a betegségforma halálos kimenetelű.
Megelőzés:	A veszettség ellen manapság használatos vakcinák szövettenyészetben elszaporított vírust tartalmazó tisztított, inaktivált, adjuvált oltóanyagot használunk.